DhammaTalks.net

Bevezető a Buddhista Meditációhoz

Amaravati Publications, Online Forrás: Introduction to Insight Meditation
Fordította: Nyitrai Gábor, 2008

Ennek a füzetnek az a célja, hogy bevezetőként szolgáljon a Belátás Meditáció gyakorlásához, ahogyan azt a Théraváda Buddhizmus hagyományai szerint tanítják. Nem szükséges jártasnak lenned a Buddha tanításaiban ahhoz, hogy hasznát vedd, azonban, ha már vannak ilyen ismereteid, azok segíthetnek világosabbá tenni bármilyen személyes megértést, amit a meditáción keresztül fejlesztesz ki.

A Belátás Meditáció célja nem egy hitrendszer felállítása, hanem inkább abban ad útmutatást, hogyan lássunk bele tisztán az elme természetébe. Ilyen módon az ember első kézből jut megértéshez arról, ahogy a dolgok vannak. Véleményekre vagy elméletekre való támaszkodás nélkül, közvetlen tapasztalathoz juthatunk [általa], aminek megvan a maga saját ereje ahhoz, hogy [önmagában is] megállja a helyét. Valamint, [a Belátás Meditáció] előidézi azt a mélyen megnyugodott érzést is, ami abból ered, hogy valamit mi magunk tudunk, minden kétséget kizáróan.

A Belátás Meditáció kulcsfontosságú tényező azon az ösvényen, amit a Buddha mutatott meg az emberi lények jóléte érdekében; az egyetlen követelmény, aminek meg kell felelni az az, hogy az embernek alkalmaznia kell a gyakorlatban! Ennélfogva ezek az oldalak [különféle] meditációs gyakorlatok sorozatát írják le, és gyakorlati tanácsokat adnak [ezen gyakorlatok] felhasználásához. Akkor működik a legjobban, ha az olvasó fokozatosan követi az útmutatót, jól kiismeri az utasítások mindegyik csoportját, mielőtt tovább haladna.

A 'Belátás Meditáció' (szamatha-vipasszaná)1 kifejezés olyan elme-gyakorlatokra utal, amik egyrészt nyugalmat (szamatha) fejlesztenek ki a hosszan fenntartott figyelmen keresztül, másrészt belátást (vipasszaná) az elmélkedésen keresztül. A figyelem fenntartásának egy alapvető technikája a testre összpontosított tudatosság; hagyományosan ezt ülve és sétálva gyakorolják. Az útmutató ezzel kapcsolatos tanácsokkal kezdődik. Ezután meglehetősen természetesen bekövetkezik az elmélkedés, amikor az ember már 'kényelmesen' mozog a meditációs gyakorlat környezetén belül. Könnyedség és érdeklődés érzése lesz majd [benne] jelen, és az ember elkezd körbenézni, elkezdi megismerni a meditáló elmét. Ezt a 'körbenézést' hívják elmélkedésnek, ami egy személyes és közvetlen rálátás arra, amire bármely technika csak utalni tud. Ezzel kapcsolatban további ötletek és útmutatás egy későbbi részben lesz található.

A figyelem fenntartása ülés közben

Hely és idő

Ülés közben az elmét könnyedén a testre lehet összpontosítani. Olyan helyet és időpontot kell találnod, ami biztosítja számodra a nyugalmat és a zavartalanság szabadságát. Az ideális egy csöndes szoba, ahol nincs sok olyan dolog, ami elterelné a figyelmedet; egy olyan módon berendezett szoba, ahol sok fény és hely van élénkítő és megtisztító hatású, míg egy zsúfolt és komor szoba épp az ellenkező hatással van. Az időzítés is fontos, különösen mert a legtöbb ember mindennapjai eléggé be vannak táblázva [különféle] feladatokkal. Nem kifejezetten eredményes olyankor meditálni, amikor valami más dolgod van, vagy amikor szorít az idő. Jobb félretenni egy időszakot — mondjuk valamikor kora reggel vagy este munka után —, amikor valóban a gyakorlásnak tudod szentelni a teljes figyelmedet. Kezdd tizenöt perccel vagy valami hasonlóval. Gyakorolj őszintén az időkorlátokon belül és [azzal] az energiával amid [éppen] van, valamint kerüld el a gépiessé válást a rutinban. A meditálás gyakorlása, amit őszinte, belülről jövő, a vizsgálódásra és a magaddal való megbékélésre való hajlandóság támaszt alá, természetes módon fog fejlődni időtartam és jártasság szempontjából is.

A test tudatosítása

A nyugalom fejlődését elősegíti a stabilitás és a kitartó, de békés erőfeszítés. Ha nem érzed elrendezve a dolgaidat, nem leszel békés; ha nem csinálod elhatározottan, hajlamos leszel álmodozni.

A nyugalom és energia megfelelő arányának eléréséhez az egyik leghatékonyabb testhelyzet az ülés. Olyan testhelyzetet vegyél fel, amely erőltetés nélkül egyenesen fogja tartani a hátad.

Jól jöhet egy egyszerű, egyenes hátú szék, vagy használhatod a lótusz-ülések egyikét is. Ezek eleinte kényelmetlennek tűnnek, de idővel egy olyan szelíd szilárdság egyedi egyensúlyát adják, ami örömmel tölti meg az elmét anélkül, hogy fárasztaná a testet. Segít, ha az álladat nagyon finoman megdöntöd lefelé, de ne engedd a fejet előre bukni, mert az elősegíti az álmosságot.

A kezeket helyezd az öledbe, tenyérrel fölfelé, az egyik finoman a másikban pihen, a nagyujjak hegyei összeérnek. Szánd rá az időt, és találd meg a helyes egyensúlyt. Most szedd össze a figyelmed, és kezdd lassan levinni, végig a testeden. Vedd észre az érzeteket.

Lazíts el minden feszültséget, különösen az arcon, a nyakon és a kezeken. Engedd a szemhéjakat lecsukódni, vagy csak félig lecsukódni. Vizsgáld meg, hogyan érzed magad. Várakozóan vagy feszülten? Akkor lazíts egy kicsit a figyelmeden. Ezzel az elme valószínűleg meg fog nyugodni, és észrevehetsz sodródó gondolatokat, elmélkedéseket, álmodozásokat, emlékeket vagy kétségeket arról, hogy vajon jól csinálod-e. Ahelyett, hogy követnéd [őket] vagy vitatkoznál ezekkel a gondolati mintázatokkal, fordíts több figyelmet a testre, ami egy hasznos módszer a kóborló elme lehorgonyzására.

A meditáló hozzáállásodban fejlessz ki egy érdeklődő szellemiséget. Szánd rá az időt, ami csak kell. Mozgasd a figyelmed, például, a fejtetőtől módszeresen lefelé, végig az egész testen.

Vedd észre a különféle érzéseket — mint a melegség, lüktetés, zsibbadtság és érzékenység — minden egyes ujj ízületeiben, a tenyerek nedvességében és a csukló lüktetésében. Még azokat a területeket is figyelmesen végig lehet söpörni2, amikhez nem tartozik semmi különös érzés, mint [például] az alkarok vagy a fülcimpák. Figyeld meg, hogy még az érzés hiánya is olyasmi, amire az elme tudatos lehet. Az állandó és fenntartott vizsgálatot éberségnek (szati) hívják, és ez egyike a Belátás Meditáció elsődleges eszközeinek.

A légzés tudatosítása (ánápánaszati)

A 'test-söprés'3 helyett, vagy miután azt egy ideig, bevezetőként gyakoroltad, az éberséget a lélegzetre irányított figyelemmel fejlesztheted.

Először kövesd a megszokott, átlagos lélegzet érzetét, ahogy beáramlik az orrcimpákon keresztül, és megtölti a mellkast és a hasi részt. Azután próbáld egyetlen ponton tartani a figyelmed: a rekeszizmoknál vagy — egy kifinomultabb helyen — az orrcimpáknál. A lélegzetnek van egy megnyugtató tulajdonsága, egyenletes és ellazító, ha nem erőlteted; ezt segíti elő az egyenes testtartás. Az elméd elkóborolhat, de türelmesen hozd mindig vissza a lélegzethez. Nem szükséges addig a pontig fejleszteni a koncentrációt, ahol a lélegzeten kívül minden más ki van zárva [a figyelem teréből]. Ennek a gyakorlatnak nem az a célja, hogy egyfajta transz-állapotot próbáljon létrehozni, hanem az, hogy segítsen neked észrevenni az elme működését, és egy adag békés tisztánlátást kölcsönözzön a figyelmednek. Az egész folyamat — összegyűjteni a figyelmet, figyelni a lélegzetet, észrevenni, ha az elme elkóborolt, és újra megalapozni a figyelmet — fejleszti az éberséget, a türelmet és a belátó megértést. Tehát ne kedvtelenítsen el a nyilvánvaló 'kudarc' — egyszerűen kezdd újra. Ha így folytatod, az elme végül magától lenyugszik. Ha nagyon nyugtalanná vagy idegessé válsz, akkor csak lazíts.

Gyakorold azt, hogy megbékélsz önmagaddal, és hallgatod — anélkül, hogy szükségszerűen hinnél bennük — az elme hangjait. Ha álmosnak érzed magad, fordíts több figyelmet és törődést a testedre és a testtartásodra. Finomítani a figyelmet vagy megpróbálni nyugodtságot elérni ilyenkor csak ront a helyzeten!

Sétáló és álló helyzet

Sok meditációs gyakorlatot, mint amilyen a fönti 'éberség a légzésre' is, ülve gyakorolják. Azonban a sétát és az ülést gyakran felváltva végzik, mint meditáláshoz használt testhelyzetet. Amellett, hogy másféle dolgokat figyelhetsz meg közben, ez ügyes módja a gyakorlás felélénkítésének, ha az ülés nyugtató hatása tompává tesz. Ha ki tudsz menni valamilyen nyílt területre, mérj ki körülbelül 25-30 lépésnyi sík terepet (vagy egy jól meghatározott ösvényt két fa között), ami majd az ösvény lesz, amin meditálsz. Állj az ösvény egyik végére, és fordítsd az elméd a test érzeteire. Először engedd a figyelmed az egyenesen álló test érzetén nyugodni, a karok természetes tartással lógnak, a kezek lazán összefogva elöl vagy hátul. Hagyd, hogy a tekinteted nagyjából 3 méterrel magad előtt, a talaj szintjén lévő pontra irányuljon, így elkerülve a figyelmet elterelő dolgokat.

Most sétálj óvatosan, határozott, de 'normális' ütemben az ösvény végéig. Állj meg. Egy pár lélegzet erejéig összpontosíts az álló testre. Fordulj meg, és sétálj vissza. Miközben sétálsz, legyél tudatos a fizikai érzetek általános áramlására, vagy jobban összpontosítva, irányítsd a figyelmed a lábfejekre. Az a feladatod az elmével, hogy folyton hozd vissza a figyelmedet arra az érzetre, ahogy a lábfejek a földet érintik, az egyes lépések közötti szünetre, valamint a megállás és elindulás érzéseire. Persze, az elme elkezd majd merengeni. Tehát fontos kifejleszteni a türelmet és az elhatározást az újrakezdésre. A lépések ütemét igazítsd az elméd állapotának megfelelően — élénk ritmus, amikor álmos vagy és esetleg beragadtál egy megrögzött gondolatba; határozott, de szelíd, amikor nyugtalan és türelmetlen vagy. Az ösvény végén állj meg; lélegezz be és ki; 'engedj el' bármilyen nyugtalanságot, aggódást, tompaságot, mámort, emlékeket vagy véleményeket. A 'belső fecsegés' lehet, hogy megáll egy pillanatra, vagy el is múlik. Kezdd újra [a sétálást].

Ilyen módon folyamatosan felfrissíted az elméd, és hagyod lenyugodni a saját üteme szerint. Zártabb helyeken változtasd az ösvény hosszát a lehetőségeknek megfelelően. Azt is választhatod, hogy egy szobát jársz körbe, és minden kör után megállsz egy helyben néhány pillanatra. Az állás idejét meghosszabbíthatod több percre is, miközben 'test-söprést' csinálsz. A séta energiát és folyékonyságot kölcsönöz a gyakorlásnak, a lépéseid legyenek egyenletesek, és csak hagyd a változó állapotokat áthaladni az elmén.

Ahelyett, hogy azt várnád, hogy az elme olyan nyugodt legyen, mint amilyen ülés közben lehetne, inkább vizsgálódj a jelenségek áramlása fölött. Elképesztő, milyen gyakran benne tudunk ragadni egy gondolatmenetben — az ösvény végéhez érve, és egyben újra el is indulva rajta — de képzetlen elménk számára természetes, hogy elmélyedjen a gondolatokban és hangulatokban. Ezért ahelyett, hogy megadnád magad a türelmetlenségnek, tanuld meg, hogyan engedd el a dolgokat, és kezdd újra. Ekkor felébredhet benned a könnyedség és nyugalom érzése, ami természetes, nem erőltetett módon hagyja az elmét megnyílni és kitisztulni.

Fekvő helyzet

Amikor lefekszel a nap végén, tölts néhány percet meditálással, miközben az oldaladon fekszel. Tartsd a testet elég egyenesen, és hajtsd az egyik kezed a fejed alá, így alátámasztva a fejet. Söpörj végig a testen, ellazítva a benne lévő feszültségeket; vagy gyűjtsd össze a figyelmed és irányítsd a légzésre, tudatosan félretéve az éppen elmúlt nap emlékeit és a holnap várakozásait. Pár percen belül az elméd letisztul, és nyugodtan tudsz majd aludni.

A szív fejlesztése

A jószándék (mettá) fejlesztése egy újabb dimenziót ad a Belátás gyakorlásához. A meditáció természetes módon tanít türelemre és toleranciára, vagy legalább megmutatja e tulajdonságok fontosságát. Ezért fontos arra törekedni, hogy egy barátságosabb és gondoskodóbb hozzáállást fejlesszünk ki magunkkal és más emberekkel szemben. Meditálás közben nagyon gyakorlatiasan lehet a jószándékot fejleszteni. Irányítsd a figyelmed a lélegzetre, amit most a kedvesség és jószándék szétárasztásának eszközeként fogsz használni. Kezdd magaddal, a testeddel. Képzeld el a lélegzetet mint fényt, vagy lásd a tudatosságod mint egy meleg sugarat, és szép lassan söpörj vele végig a testeden. Finoman irányítsd a figyelmed a mellkas közepére, a szív körüli részre. Ahogy belélegzel, fordíts türelmes kedvességet magad felé, és közben azt is gondolhatod, 'Azt kívánom, hogy legyek jól', vagy 'Béke'.

Ahogy kilélegzel, engedd ennek a gondolatnak a hangulatát vagy a tudatosság fényét kiáradni a szívből, át a testen, át az elmén és túl magadon. 'Azt kívánom, hogy mások jól legyenek.' Ha negatív elmeállapotokat tapasztalsz, lélegezd be a tolerancia és megbocsátás tulajdonságait. Az is segíthet, ha úgy képzeled el a lélegzetet, mint aminek gyógyító színe van. Kilégzéskor, engedj el minden feszültséget, aggodalmat vagy negativitást, és terjeszd szét az elengedettség érzését át a testen, az elmén és tovább, mint korábban. Ez a gyakorlat képezheti egy meditáció teljes idejét vagy csak egy részét — magadnak kell eldöntened, mi a megfelelő. Jó elkezdeni egy ülést ezzel a jószándékú hozzáállással meditálva, de kétségtelenül lesznek alkalmak, amikor ezt a megközelítést hosszabb ideig kell használnod, hogy mélyen belemenj a szívbe. Mindig azzal kezdd, amire éppen tudatos vagy, még ha túl egyszerűnek vagy kaotikusnak is tűnik. Hagyd az elmét nyugodtan pihenni azon, legyen az akár unalom, egy fájó térd, vagy annak az idegessége, hogy nem érzed magad túlságosan kedvesnek. Hagyd, hogy ezek [csak úgy] legyenek; gyakorold azt, hogy megbékélsz velük.

Vedd észre és finoman tedd félre a legkisebb hajlamot is a lustaságra, kétségre vagy bűntudatra. A békesség egy önmagad felé érzett, nagyon éltető kedvességgé fejlődhet, ha mindenek előtt teljes mértékben elfogadod a jelenlétét annak, ami felé ellenszenvet érzel. Tartsd a figyelmed egyenletesen, és nyisd meg a szívet bármi felé, amit tapasztalsz. Ez nem jelenti a negatív állapotok helyeslését, de meghagy nekik egy teret, amiben jöhetnek és mehetnek.

Jószándékot ébreszteni magadban a magadon túli világ felé is nagvy mértékben ezt a mintát követi. A kedvesség szétárasztására [ez] egy egyszerű mód, ha lépésenként dolgozunk rajta. Kezdd magaddal, összekötve a szerető elfogadás érzését a lélegzet mozgásával. 'Azt kívánom, hogy legyek jól.' Ezután, elmélkedj azokról az emberekről akiket szeretsz és tisztelsz, és kívánj nekik jót, egyiknek a másik után. Térj rá a baráti ismerőseidre, majd azokra, akik felé közömbös vagy. 'Azt kívánom, hogy legyenek jól.' Végül idézd fel azokat az embereket akiktől félsz, vagy ellenszenvet érzel irántuk, és folytasd a jószándék küldését. Ez a meditáció egy együttérző belső mozdulattal kiterjedhet, és bevonhatja a világ sokféle körülménye között élő embereket. És emlékezz, nem kell úgy érezned, hogy szeretsz mindenkit ahhoz, hogy jót kívánj nekik! A kedvesség és együttérzés ugyanabból a forrásból, a jóindulatból ered, és kiszélesítik az elmét a tisztán személyes nézőponton túlra. Ha nem próbálsz állandóan irányítani, hogy a dolgok mindig úgy történjenek, ahogy te akarod; ha elfogadóbb és nyitottabb vagy magad és mások felé, ahogy éppen vannak, az együttérzés magától megjelenik. Az együttérzés a szív természetes, fogékony érzékenysége.

Elmélkedés

Választás nélküli tudatosság

A meditációt folytathatod anélkül is, hogy a meditálás tárgyát megválasztanád, a tiszta vizsgálódás, vagy 'választás nélküli tudatosság' állapotában. Miután megnyugtattad az elmét a fent leírt módszerek egyikével, tudatosan tedd félre a meditáció tárgyát. Figyeld meg a mentális képek és érzetek áramlását, úgy ahogy jönnek, anélkül, hogy kritizálni vagy dicsérni kezdenéd őket. Vegyél észre minden ellenszenvet vagy csáberőt; vizsgálj meg minden bizonytalanságot, boldogságot, nyugtalanságot vagy nyugalmat, ahogy keletkezik. Bármikor visszatérhetsz valamilyen meditációs tárgyhoz (például a lélegzethez), amikor a tisztánlátás érzete elhalványul, vagy ha kezded úgy érezni, hogy elárasztanak a különböző benyomások. Amikor az egyenletesség érzete visszatér, újra elhagyhatod a tárgyat. Ez a 'puszta figyelem' gyakorlata jól alkalmazható a mentális folyamat vizsgálatára. Amellett, hogy megfigyeljük az elme különböző 'összetevőit', a figyelmünket fordíthatjuk a 'tartály' természete felé is. Az elme tartalmával kapcsolatban a buddhista tanítások leginkább három egyszerű, alapvető jellemzőre mutatnak rá. Elsőként ott van a változékonyság (aniccsa) — a szüntelen kezdődés és véget érés, amin minden dolog keresztülmegy, az elme tartalmának állandó mozgása. Ezek az elmebeli dolgok lehetnek kellemesek vagy kellemetlenek, de sosem pihennek meg. Valamint van egy tartós, gyakran halovány elégedetlenség-érzet (dukkha). Kellemetlen benyomások könnyen kiváltják ezt az érzetet, de még egy imádnivaló élmény is megfájdítja a szívet, amikor véget ér. Így a lehető legjobb pillanatokban is, még mindig van egy lezáratlan tulajdonság abban, amit az elme tapasztal, egy némileg kielégítetlen érzés. Ahogy az élmények és hangulatok állandó keletkezése és elmúlása ismerőssé válik, az is vilgossá válik, hogy — mivel nincs bennük állandóság — egyik sem tartozik valóban hozzád. És, amikor ezek az elmebeli dolgok lecsendesedtek — felfedve az elme ragyogó tágasságát —, semmilyen tisztán személyes tulajdonság sem fedezhető fel! Ezt lehet, hogy nehéz felfogni, de valójában nincs 'én' és nincs 'enyém' — ez az 'én-telenség' vagy személytelenség jellemzője (anattá). Vizsgálj meg mindent teljesen, és vedd észre, hogy ezek a tulajdonságok hogyan vonatkoznak minden dologra, legyen az fizikai vagy mentális. Nem számít, hogy az élményeid örömteliek vagy alig elviselhetőek, ez a fajta elmélkedés el fog vezetni egy nyugodt és kiegyensúlyozott szemléletmódhoz, amivel az életedre tekinthetsz.

Elmélkedni a gyakorlásodról

Ezek a meditációs gyakorlatok mind arra szolgálnak, hogy megalapozzák a tudatosságot a dolgokra, ahogy azok vannak. Az által, hogy teljesen ráirányítod az elméd az élményekre, egyre tisztábban észre fogod venni azt az állapotot, amiben az elme maga van — például, amikor lusta vagy [éppen] túlbuzgó vagy a gyakorlásodban. Ha őszintén megnézed egy kicsit, nyilvánvalóvá válik, hogy a meditációs gyakorlás minősége nem a végzett gyakorlatokon múlik, hanem azon, amit te teszel bele. Ilyen módon megvizsgálva, mélyebb belátásra fogsz jutni a személyiségedről és szokásaidról. Van néhány hasznos dolog, amit mindig érdemes észben tartani, amikor meditálsz. Gondold végig, hogy frissen kezdesz-e hozzá minden egyes alkalommal — vagy ami még jobb, minden egyes lélegzettel vagy lépéssel. Ha nem nyitott elmével gyakorolsz, azon kaphatod magad, hogy egy korábbi belátást próbálsz újra létrehozni, vagy, hogy nem vagy hajlandó tanulni a hibáidból. A megfelelő egyensúlyban tartod az energiád, amivel megteszel minden tőled telhetőt anélkül, hogy túl erőszakos lennél? Tartod a kapcsolatot azzal, ami tényleg éppen történik az elmédben, vagy tompa, gépies módon használsz egy technikát? A koncentrációról szólva, jó, ha ellenőrzöd, hogy félretetted-e a gondokat, amikkel nem kell most rögtön foglalkoznod, vagy hagyod magad a gondolatok és hangulatok közt kóborolni. Vagy [éppen] elnyomni próbálsz valamilyen érzéseket, anélkül, hogy beismernéd őket, és bölcsen válaszolnál rájuk? Az a megfelelő koncentráció, ami egyesíti a szívet és az elmét. Ha így elmélkedsz, az egy ügyes megközelítés kifejlesztésére fog bátorítani téged. És, természetesen, az elmélkedés többet is meg fog mutatni neked, mint azt, hogy hogyan meditálj: megadja majd a tisztánlátást, amivel megértheted önmagad. Emlékezz arra, hogy amíg nem fejlesztettél ki némi jártasságot és könnyedséget a meditálásban, a legjobb valamilyen meditációs tárgy használata, mint pl. a lélegzet, a tudatosság fókuszpontjaként és az elme figyelmét elvonó dolgok elsodró természete elleni ellenszerként. Mindenesetre, akármekkora legyen a tapasztalatod a gyakorlásban, az mindig segít, ha visszatérsz a légzés vagy a test tudatosításához. Ha kifejleszted ezt a képességet az újrakezdésre, az stabilitáshoz és könnyedséghez vezet. Kiegyensúlyozott gyakorlással egyre jobban és jobban felismered azt, ahogy a test és elme vannak, és látod, hogyan élj nagyobb szabadságban és harmóniában. Ez a Belátás Meditáció célja és gyümölcse.

Belátással élni az életet

A Belátás Meditáció gyakorlásával tisztábban fogod látni, mikor, milyen a hozzáállásod a dolgokhoz, és rá fogsz jönni, hogy milyen hozzáállások segítenek, és melyek hoznak létre nehézségeket. A nyitott hozzáállás még a kellemetlen élményeket is belátással telivé tudja tenni — például felvállalni azt, ahogy az elme a fájdalomra és betegségre ellenállással reagál. Amikor ezen a módon közelíted meg az ilyen élményeket, gyakran fel tudod oldani a fájdalommal szembeni feszültséget és ellenállást, és nagy mértékben enyhíteni is azt.

Másrészről, ha türelmetlenül elfutsz, annak más eredményei lesznek: felbosszantod magad mások miatt, ha megzavarják a meditációd; csalódott leszel, ha úgy tűnik, hogy a gyakorlásod nem halad elég gyorsan; kellemetlen hangulatokba esel jelentéktelen ügyek miatt. A meditáció megtanítja nekünk, hogy az elme békéje — vagy annak hiánya — lényegében azon múlik, hogy megvizsgáljuk-e az élet eseményeit vagy sem, elmélkedő és nyitott-elméjű szellemben. Azzal, hogy a szándékainkba és hozzáállásainkba tekintünk a meditáció csendjében, meg tudjuk vizsgálni a vágyakozás és kielégítetlenség közötti összefüggést. Lásd az elégedetlenség okait: akarni azt, amid nincs; elutasítani azt, amit nem kedvelsz; nem lenni képes megtartani azt, amit akarsz. Ez különösen nyomasztó, ha az elégedetlenség és vágyakozás tárgya te magad vagy. Senkinek nem könnyű megbékélnie a személyes gyengeségeivel, különösen amikor a társadalom olyan nagy hangsúlyt fektet arra, hogy jól érezzük magunkat, hogy előre jussunk és megkapjuk a legjobbat. Ilyen elvárások valóban megnehezítik elfogadni önmagunkat úgy ahogy vagyunk. Azonban a Belátás Meditáció gyakorlásával felfedezel egy kis szabad helyet, amiben egy kicsit hátrébb állhatsz attól amiről úgy gondolod, hogy te vagy, attól amiről úgy gondolod, hogy neked van. Az így érzékelt tapasztalatokat, észleléseket megvizsgálva világosabbá válik, hogy nincs semmi olyasmid mint 'én' vagy 'enyém' ; csupán élmények vannak, amik jönnek és mennek az elmén keresztül. Így, ha például egy idegesítő szokásra tekintesz, ahelyett, hogy lehangolttá válnál tőle, inkább nem erősíted meg, és a szokás elmúlik. Lehet, hogy újra előjön, de ez alkalommal gyengébb, és már tudod mit kell tenni. A békés figyelem kifejlesztésével a mentális tartalom lenyugszik, és akár ki is hunyhat, az elmét tisztán és felfrissülten hagyva. Ilyen a belátás egyre tovább haladó ösvénye. Képesnek lenni a tudatosság egy nyugodt középpontjába térni a napi élet változékony áramlása közepette az érett gyakorlás jele, mivel a belátás mérhetetlenül elmélyül, amikor képes kiterjedni minden élményre. Próbáld a belátás szemszögét használni, bármit is csinálsz — ha végzed a házimunkát, autót vezetsz vagy egy csésze teát iszol. Gyűjtsd össze a tudatosságot, nyugtasd szilárdan azon ,amit éppen csinálsz, és hozz fel magadban egy az elme természetére irányuló érzetet a mozgás közepette. A gyakorlást arra használva, hogy a fizikai érzeteket, a mentális állapotokat vagy a szem-, fül- vagy orr-tudatosságot a figyelem középpontjába állítsd, a gyakorlás egy folytonos vizsgálódást fejleszthet ki, ami hétköznapi feladatokat a belátás alapjaivá tesz. Ahogy a figyelem és tudatosság egyre jobban meg van alapozva, az elme felszabadultan, ügyesen tud válaszolni a pillanatra, és nagyobb harmónia van az életben. Ez a módja, ahogy a meditáció 'társadalmi munkát' végez — azzal, hogy tudatosságot hoz az életedbe, békét hoz a világba. Amikor békében tudsz élni a tudatban keletkező, roppant változatos érzésekkel, akkor képes vagy nyitottabban együtt élni a világgal és önmagaddal, ahogy vagy.

További javaslatok

Személyes magatartás

Ahogy a belátásunk mélyül, egyre tisztábban látjuk a tetteink eredményeit — a békét, amit a jószándék, őszinteség és tiszta-elméjűség segít elő, és a gondot, amit az összezavartság és hanyagság hoz létre. Ebben a nagyobb érzékenységben élve, ahogy megfigyeljük elsősorban azt a bajt, amit mi okozunk magunknak és másoknak, ez gyakran arra indít minket, hogy bölcsebben akarjunk élni. Az elme igazi békéjéhez elengedhetetlen, hogy a formális meditáció mellett elkötelezzük magunkat a felelősség felé, és törődjünk önmagunkkal és másokkal. Tényleg nincs semmi titokzatos a Belátás ösvényével kapcsolatban. A Buddha szavaival, az út egyszerű:
"Tegyél jót, tartsd vissza magad a gonoszságtól, és tisztítsd meg az elmét."
És ezért, az emberek számára, akik elkötelezik magukat a spirituális gyakorlás felé, régóta őrzött hagyomány az, hogy nagy hangsúlyt helyeznek a helyes magatartásra. Sok meditáló ember vállal fel gyakorlatias erkölcsi fogadalmakat — mint például tartózkodni bármilyen élőlénynek való ártástól, a szexualitás felelőtlen használatától, részegítő szerek (alkohol és drogok) használatától, a pletykától és más ártalmas beszédbeli szokásoktól — ezzel segítik a saját belső tisztánlátásukat, és talán finoman erre bátorítanak másokat is.

Társak és rendszeres gyakorlás

Rendszeres időpontokban, néhány baráttal együtt meditálni nagyszerűen támogatja a gyakorlás állandóságát és a bölcsesség fejlődését. A magányos meditáló előbb-utóbb halványuló akaraterővel néz szembe, mivel gyakran van valami más tennivaló, ami fontosabbnak tűnik (vagy érdekesebbnek), mint a lélegzetet figyelni. Csoportban, rendszeresen, egy előre eldöntött időn át meditálni, segíti a résztvevőket folyamatosan gyakorolni, a hangulatváltozásaiktól függetlenül. (A hozzáállásunk ilyen változásait megvizsgálva gyakran fontos belátásokra juthatunk, de magunkban nehéznek találhatjuk, hogy kitartóak legyünk ebben.)
Amellett, hogy látod milyen módon hasznos ez számodra, elmélkedhetsz azon is, hogy az erőfeszítéseid segítenek másokat a további gyakorlásban.

Megjegyzések a testtartásról

Az ideális az egyenes, éber testtartás. A görnyedés csak növeli a lábakra nehezedő nyomást, és a kényelmetlen érzést a hátban. Fontos, hogy bölcsességgel figyelj oda a testtartásodra, ne megrögzött akaraterővel! A testtartásod idővel javulni fog, de együtt kell működnöd a testtel, nem erőt használnod ellene.

Ellenőrizd a testtartásod:

  • A csípő hátra dől? Ez görnyedést fog okozni.

  • A gerinc alsó része legyen a saját természetes, nem erőltetett ívében, hogy a hasi rész előre kerüljön, és 'nyitott' legyen.

  • Képzeld el, hogy valaki finoman megnyomja a hátad a lapockák között, miközben lazán tartod az izmokat. Ez meg fogja mutatni, ha önkéntelenül púposan tartod a hátad (és így bezárod a mellkast).

  • Vedd észre, és finoman lazítsd el a feszült részeket a nyakad és a vállad körül.

  • Ha feszültnek vagy lazának érzed a testtartásod:

    • Engedd a gerincet kiegyenesedni azzal, hogy elképzeled a fejtetőt, mintha fölülről fel lenne függesztve. Ez engedi az állat is egy kicsit behúzódni.

    • Tartsd a karokat könnyedén, és tartsd őket közvetlenül a has előtt. Ha túlságosan elöl vannak, kimozdítanak az egyensúlyból.

    • Ülj egy kicsi, kemény párnára, amit a fenék alá, annak a hátsó része felé helyezz el, hogy megtartsa a csípő dőlésszögét.

  • A lábaknak:

    • Csinálj néha nyújtó gyakorlatokat (mint például: ülés közben, kinyújtott lábakkal érintsd meg a lábujjakat).

    • Ha sok fájdalmad van egy ülés ideje alatt, válts testhelyzet, ülj egy kicsi meditáló sámlira vagy székre, vagy állj fel egy időre.

    • Ha általában a padlón vagy a közelében ülsz (vagy szeretnél), kísérletezz különböző méretű és keménységű párnákkal, vagy próbáld ki a kapható meditáló sámlik egyikét.

  • Álmosságra:

    • Próbálj nyitott szemmel meditálni.

    • Módszeresen 'söpörj végig' a testen a figyelmeddel.

    • Összpontosíts az egész testre és a fizikai érzetekre a finomabb tárgy, mint a lélegzet, helyett.

    • Állj fel és sétálj egy ideig figyelmesen a szabad ég alatt!

  • Feszültségre és fejfájásra:

    • Lehet, hogy túl keményen próbálkozol — ez nem szokatlan! —, ezért inkább könnyíts a koncentrációdon. Például, átteheted a figyelmed a lélegzet érzetére a hasnál.

    • Hozd fel magadban a jóakarat energiáját (lásd 'A szív fejlesztése' részt) és irányítsd a feszültség helye felé.

    • Fényt elképzelni és szétterjeszteni a testben segíthet enyhíteni a kellemetlenségeket és fájdalmakat.

    • Próbálj ténylegesen jótékony fényt fókuszálni a nehézség területére!

Befejezés

Ez nem egy átfogó vagy kizárólagos útmutató, itt a gyakorlás javasolt körvonalait próbáltuk megadni. A meditálókat erősen bátorítjuk arra, hogy keressenek egy megbízható és tapasztalt 'spirituális barátot' vagy tanítót, további tanácsokért.

Legyen minden élő békében,
szabaduljon meg minden élő a szenvedéstől.

 

Source : http://a-buddha-ujja.wikidot.com/

 

Home | Links | Contact

Copy Right Issues © DhammaTalks.net