A Közepes Gyűjtemény

Cūḷasīhanāda Sutta

11. Rövidebb beszéd az oroszlánkiáltásról

Így hallottam. Egy alkalommal a Magasztos Szávatthiban, Anáthapindika kertjében, a Dzséta ligetben tartózkodott. Ott így szólította meg a szerzeteseket:

—Szerzetesek!

—Tisztelendő urunk!—válaszoltak. A Magasztos ezt mondta:

—Szerzetesek, csak itt van remete, csak itt van második remete, csak itt van harmadik remete, csak itt van negyedik remete. Mások tanai híján vannak a remetéknek; ekképp kiáltsátok helyesen az oroszlánkiáltást.

Lehetséges, szerzetesek, hogy más vallások vándorai megkérdezik: “De milyen [érv] erejével, vagy milyen [hitelesség] támogatásával mondják ezt a tisztelendők?” Más vallások vándorainak, akik ezt kérdezik, így lehet válaszolni:

“Barátaink, négy dolgot jelentett ki számunkra a Magasztos, aki tud és lát, tökéletessé lett és teljesen megvilágosodott; ezeket belátva magunkban ezt mondjuk: ”Csak itt van remete, csak itt van második remete, csak itt van harmadik remete, csak itt van negyedik remete. Mások tanai híján vannak a remetéknek." Mi ez a négy?

Bizodalmunk van a Tanítóban, bizodalmunk van a Dhammában, teljesítjük az előírásokat, és társaink a Dhammában kedvesek és megfelelők számunkra, legyenek akár világiak, akár [otthontalanságba] eltávozottak. Ez az a négy dolog, amit a Magasztos, aki tud és lát, tökéletessé lett és teljesen megvilágosodott, kijelentette számunkra, melyeket magunkban belátva úgy beszélünk, ahogy cselekszünk.

Lehetséges, szerzetesek, hogy más vallások vándorai így beszélnek: "Barátaink, nekünk is bizodalmunk van a Tanítóban, vagyis a mi Tanítónkban; nekünk is bizodalmunk van a Dhammában, vagyis a mi Dhammánkban; mi is teljesítjük az előírásokat, vagyis a mi előírásainkat; társaink a Dhammában kedvesek és megfelelők számunkra, legyenek akár világiak, akár [otthontalanságba] eltávozottak. Mi a különbség itt, barátaink, mi a másság, mi az eltérés köztetek és köztünk?

Más vallások vándorainak, akik ezt kérdezik, így lehet válaszolni: “Hogyan van az, barátaink, a cél az egy vagy sok?” Helyesen válaszolva, más vallások vándorai azt válaszolják: “Barátaink, a cél egy, nem sok.” “De, barátaink, a cél azé, aki sóvárgástól sújtott vagy aki mentes a sóvárgástól?” Helyesen válaszolva, más vallások vándorai azt válaszolják:

“Barátaink, a cél azoké, akik sóvárgástól mentesek, nem azoké, akik sóvárgástól sújtottak.”

“De, barátaink, a cél azoké, akik haragtól sújtottak, vagy akik mentesek a haragtól?”

Helyesen válaszolva, azt válaszolják: “Barátaink, a cél azé, aki mentes a haragtól, nem azé, aki haragtól sújtott.”

“De, barátaink, a cél azé, aki tudatlanságtól sújtott vagy aki mentes a tudatlanságtól?”

Helyesen válaszolva, azt válaszolják: “Barátaink, a cél azé, aki mentes a tudatlanságtól, nem azé, aki tudatlanságtól sújtott.”

“De, barátaink, a cél azé, aki vágytól sújtott vagy aki mentes a vágytól?”

Helyesen válaszolva, azt válaszolják: “Barátaink, a cél azé, aki mentes a vágytól, nem azé, aki vágytól sújtott.”

“De, barátaink, a cél azé, aki ragaszkodástól sújtott, vagy aki mentes a ragaszkodástól?”

Helyesen válaszolva, azt válaszolják: “Barátaink, a cél azé, aki mentes a ragaszkodástól, nem azé, aki ragaszkodástól sújtott.”

“De barátaink, a cél azé, aki lát vagy aki nem lát?”

Helyesen válaszolva, azt válaszolják: “Barátaink, a cél azé, aki lát, nem azé, aki nem lát.”

“De, barátaink, a cél azé, aki kedvel és ellenkezik, vagy azé, aki nem kedvel és nem ellenkezik?”

Helyesen válaszolva, azt válaszolják: “Barátaink, a cél azé, aki nem kedvel és nem ellenkezik, nem azé, aki kedvel és ellenkezik.”

“De, barátaink, a cél azé, aki élvezetet talál és gyönyörködik a sokasításban, vagy azé, aki nem talál élvezetet és nem gyönyörködik a sokasításban?”

Helyesen válaszolva, azt válaszolják: “Barátaink, a cél azé, aki nem talál élvezetet és nem gyönyörködik a sokasításban, nem azé, aki élvezetet talál és gyönyörködik a sokasításban.”

Szerzetesek, ez a két nézet van: a létezés nézete és a nemlétezés nézete. Bármely remete vagy bráhmana, aki a létezés nézetére támaszkodik, magáévá teszi a létezés nézetét, elfogadja a létezés nézetet, az ellene van a nemlétezés nézetének. Bármely remete vagy bráhmana, aki a nemlétezés nézetére támaszkodik, magáévá teszi a nemlétezés nézetet, elfogadja a nemlétezés nézetet, az ellene van a létezés nézetének.

Bármely remete vagy bráhmana, aki nem érti úgy az eredetet, az eltűnést, a jutalmat, a veszélyt és a menekvés útját ennek a két nézetnek az esetében, ahogyan azok vannak, az sóvárgástól sújtott, haragtól sújtott, tudatlanságtól sújtott, vágytól sújtott, ragaszkodástól sújtott, nem lát, kedveléstől és ellenkezéstől vezérelt és élvezetet talál és gyönyörködik a sokasításban. Nem szabadok a születéstől, az öregségtől és a haláltól, a szomorúságtól, a sirámtól, a fájdalomtól, a bánattól és az elkeseredettségtől; nem szabadok a szenvedéstől, én mondom.

Bármely remete vagy bráhmana, aki úgy érti az eredetet, az eltűnést, a élvezetet, a veszélyt és a menekvés útját ennek a két nézetnek az esetében, ahogyan azok vannak, az sóvárgástól mentes, haragtól mentes, tudatlanságtól mentes, vágytól mentes, ragaszkodástól mentes, lát, kedveléstől és ellenkezéstől nem vezérelt és nem talál élvezetet és nem gyönyörködik a sokasításban. Szabadok a születéstől, az öregségtől és a haláltól, a szomorúságtól, a sirámtól, a fájdalomtól, a bánattól és az elkeseredettségtől; szabadok a szenvedéstől, én mondom.

Szerzetesek, ez a négy fajtája van a ragaszkodásnak. Milyen négy? Ragaszkodás az érzéki élvezetekhez, ragaszkodás a nézetekhez, ragaszkodás a szabályokhoz és szertartásokhoz és ragaszkodás az én tanához.

Bár bizonyos remeték és bráhmanák azt állítják, kifejtik a ragaszkodás minden fajtájának teljes megértését, nem írják le a ragaszkodás minden fajtájának teljes megértését. Leírják az érzéki élvezetekhez ragaszkodás teljes megértését anélkül, hogy leírnák a nézetekhez ragaszkodás, a szabályokhoz és szertartásokhoz ragaszkodás és az én tanához való ragaszkodás teljes megértését.

Miért van ez? Azok a jó remeték és bráhmanák nem értik meg úgy a ragaszkodás e három esetét, ahogyan azok valójában vannak. Ezért, bár azt állítják, kifejtik a ragaszkodás minden fajtájának teljes megértését, csak az érzéki élvezetekhez való ragaszkodás teljes megértését írják le anélkül, hogy leírnák a nézetekhez ragaszkodás, a szabályokhoz és szertartásokhoz ragaszkodás és az én tanához való ragaszkodás teljes megértését.

Bár bizonyos remeték és bráhmanák azt állítják, kifejtik a ragaszkodás minden fajtájának teljes megértését… leírják az érzéki élvezetekhez ragaszkodás és a nézetekhez ragaszkodás teljes megértését anélkül, hogy leírnák a szabályokhoz és szertartásokhoz ragaszkodás és az én tanához való ragaszkodás teljes megértését.

Miért van ez? Nem értenek meg két esetet… ezért csak az érzéki élvezetekhez ragaszkodás és a nézetekhez ragaszkodás teljes megértését írják le anélkül, hogy leírnák a szabályokhoz és szertartásokhoz ragaszkodás és az én tanához való ragaszkodás teljes megértését.

Bár bizonyos remeték és bráhmanák azt állítják, kifejtik a ragaszkodás minden fajtájának teljes megértését… leírják az érzéki élvezetekhez ragaszkodás, a nézetekhez ragaszkodás és a szabályokhoz és szertartásokhoz ragaszkodás teljes megértését anélkül, hogy leírnák az én tanához való ragaszkodás teljes megértését.

Nem értenek meg egy esetet… ezért csak ezért csak az érzéki élvezetekhez ragaszkodás, a nézetekhez ragaszkodás, a szabályokhoz és szertartásokhoz ragaszkodás teljes megértését írják le anélkül, hogy leírnák az én tanához való ragaszkodás teljes megértését.

Szerzetesek, egy olyan Dhammában és Fegyelemben, mint ez, világos, hogy a Tanítóba vetett bizalom nem helyesen irányuló, a Dhammába vetett bizalom nem helyesen irányuló, az előírások teljesítése nem helyesen irányuló és az odaadás azok között, akik a Dhammában társak, nem helyesen irányuló.

Miért van ez? Mert ilyen az, mikor a Dhamma és Fegyelem rosszul kihirdetett és rosszul kifejtett, nem megszabadító, nem békéhez vivő, olyan fejtette ki, aki nem teljesen megvilágosodott.

Szerzetesek, mikor a Tathágata, aki tökéletessé lett és teljesen megvilágosodott, azt állítja, kifejti a ragaszkodás minden fajtájának teljes megértését, akkor teljesen leírja a ragaszkodás minden fajtájának teljes megértését: leírja az érzéki élvezetekhez ragaszkodás, a nézetekhez ragaszkodás, a szabályokhoz és szertartásokhoz ragaszkodás és az én tanához való ragaszkodás teljes megértését.

Szerzetesek, egy olyan Dhammában és Fegyelemben, mint ez, világos, hogy a Tanítóba vetett bizalom helyesen irányuló, a Dhammába vetett bizalom helyesen irányuló, az előírások teljesítése helyesen irányuló és az odaadás azok között, akik a Dhammában társak, helyesen irányuló.

Miért van ez? Mert ilyen az, mikor a Dhamma és Fegyelem jól kihirdetett és jól kifejtett, megszabadító, békéhez vivő, olyan fejtette ki, aki teljesen megvilágosodott.

Nos, a ragaszkodás eme négy fajtájának mi a forrása, mi az eredete, miből születtek és jöttek létre? A ragaszkodás e négy fajtájának a vágy a forrása, a vágy az eredete, a vágyból születtek és jöttek létre. A vágynak mi a forrása…? A vágynak az érzés a forrása… Az érzésnek mi a forrása…? Az érzésnek az érintkezés a forrása… Az érintkezésnek mi a forrása…? Az érintkezésnek a hatféle alap a forrása… A hatféle alapnak mi a forrása…? A hatféle alapnak a név-alak a forrás… A név-alaknak mi a forrása…? A név-alaknak a tudat a forrása… A tudatnak mi a forrása…? A tudatnak a késeztetések a forrása… A késztetéseknek mi a forrása…? A késztetéseknek a tudatlanság a forrása, a tudatlanság az eredete, a tudatlanságból született és jött létre.

Szerzetesek, mikor a tudatlanságot elhagyta és az igaz tudás megjelent egy szerzetesben, akkor a tudatlanság elmúlásával és az igaz tudás megjelenésével többé nem ragaszkodik az érzéki élvezetekhez, többé nem ragaszkodik a nézetekhez, többé nem ragaszkodik a szabályokhoz és szertartásokhoz, többé nem ragaszkodik az én tanához. Mikor nem ragaszkodik, akkor nem zaklatott. Mikor nem zaklatott, akkor személyesen eléri a Nibbánát. Megérti: “A születést elpusztítottam, a szent életet leéltem, amit meg kellett tenni, megtettem, nem kerülök többé semmilyen létállapotba.”

Ez az, amit a Magasztos mondott. A szerzetesek a Magasztos szavaitól elégedettek és boldogok voltak.