—Szerzetesek! A Mindent fogom nektek tanítani, mely egy olyan jelenség, amit el kell engedni. Hallgassatok figyelmesen, beszélni fogok.

—Ahogy kívánod, urunk—válaszolták a szerzetesek.

—És mely Minden az a jelenség, amit el kell engedni?—mondta a Magasztos.

A szemet el kell engedni. A formát el kell engedni. A szem tudatosságát el kell engedni. A szemnél létre jövő érintkezést el kell engedni. És bármit, ami keletkezik és függ a szemnél létre jövő érintkezéstől—akár gyönyörként megtapasztalt, akár fájdalomként, akár sem-nem-gyönyör-sem-nem-fájdalomként megtapasztalt—el kell azokat is engedni.

A fület el kell engedni. Hangokat el kell engedni….

Az orrot el kell engedni. Az illatokat el kell engedni…

A nyelvet el kell engedni, az ízeket el kell engedni…

A testet el kell engedni. A testtel érzékelhető tapintásokat el kell engedni…

Az elmét el kell engedni. A gondolkodást el kell engedni. Az elme tudatosságát el kell engedni. Az elménél létre jövő érintkezést el kell engedni. És bármit, ami keletkezik és függ az elménél létre jövő érintkezéstől—akár gyönyörként megtapasztalt, akár fájdalomként, akár sem-nem-gyönyör-sem-nem-fájdalomként megtapasztalt—el kell azokat is engedni.

Ezt hívják a Mindennek, mely egy olyan jelenség, amit el kell engedni.