Érzéki örömök iránti vágytól sújtva, az oktalan gondolkodás miatt, korábban öntelt voltam, nem lévén uralmam az elmém felett.

Megszállva a tisztátalanság által, utat engedve a boldogság keresésének, elmém nem nyert békét, mivel a szenvedély gondolata hatotta át.

Lefogyva, holtsápadtan hét éven át vándoroltam, nagyon betegen, nem leltem boldogságot sem éjjel sem nappal.

Majd fogtam egy kötelet, kimentem az erdőbe és azon gondolkodtam: „Itt lógni nekem jobb, mint ezt a silány életet éljem”.

Készítettem egy erős hurkot, egy fa ágához kötöttem, majd a hurkot a nyakam köré vetettem. Akkor az elmém teljesen felszabadult.