Miután bizalommal távoztam az otthonból az otthontalanság állapotába, vándoroltam itt és ott, nyereségre, megbecsülésre éhesen.

Elszalasztva a legmagasabb célt, a legalacsonyabbat űztem. Alávetve magam a tisztátalanság uralmának, nem ismertem az aszketikus állapot célját.

Majd vallási izgalomba kerültem cellámban ülve, arra gondoltam: „A rossz útra tértem. Gyötrő vágy uralma alá kerültem.

Az életem rövid. Az öregség és betegség rombolják. Nincs már időm, hogy meggondolatlan legyek, mielőtt ez a test összetörik.”

Látva a lételemek keletkezését és elmúlását, ahogyan azok valójában vannak, felálltam, s az elmém teljesen felszabadult. Buddha tanítása beteljesedett.