Így hallottam. Egyszer a Magasztos Szávatthi közelében lakott, Dzséta Ligetében, Anáthapindika kolostorában. Akkor, a Magasztos éppen egy Dhamma beszédet tartott a nibbánával kapcsolatban a bhikkhuknak, elmagyarázta nekik, szorgalmazta őket, ösztönözte őket, lelkesítette őket. És a bhikkhuk —befogadóan, figyelmesen, egész elméjükkel összpontosítva, odafigyelve —hallgatták a Dhammát.

És akkor, ahogy ennek a jelenetnek a lényegét megértette, a Magasztos ezt mondta:

Aki függ valamitől, az ingatag. A független nem inog meg. Mivel nincs ingadozás, nyugalom van. Mivel nyugalom van, nincs kívánság. Mivel nincs kívánság, nincs jövés és menés. Mivel nincs jövés-menés, nincs megszűnés és keletkezés. Mivel nincs megszűnés és keletkezés, nincs sem „itt” sem „ott” sem „a-kettő-közt”. Ez, csupán ez a szenvedés vége.