Dhanija, a jószágbirtokos:

„A rizsem megfőtt,
tejem van elég.
Nemzetségemmel a Mahí partján élek,
házam fedett, tüzem ég:
Úgyhogy, esőisten, ha akarod,
Rajta hát, záporozzon!”

A Buddha:

„Haragtól mentesen,
önhittségem eltűnt,
egy éjszakát a Mahí partján töltök,
kunyhóm nyitott, tüzem ellobbant:

Úgyhogy, esőisten, ha akarod,
Rajta hát, záporozzon!”

Dhanija:

„Nincs moszkitó, se bögöly.
A marhák a buja legelőkön járnak,
ahol zöldell a fű.
Állják, ha jön az eső:
Úgyhogy, esőisten, ha akarod,
Rajta hát, záporozzon!”

A Buddha:

„A tutajt, ha jól csinálják,
összeácsolják.

Átkelve rajta a messzi túlpartra,
lecsendesítettem az áradást.
Nincs szükségem már tutajra:

Úgyhogy, esőisten, ha akarod,
Rajta hát, záporozzon!”

Dhanija:

„Feleségem előzékeny, gondos,
bájos, régóta együtt élünk.
Soha rosszat még nem hallottam felőle:
Úgyhogy, esőisten, ha akarod,
Rajta hát, záporozzon!”

A Buddha:

„Tudatom előzékeny, figyelmes,
sokáig neveltem, jól tartottam.
Semmi gonosz nincs bennem:
Úgyhogy, esőisten, ha akarod,
Rajta hát, záporozzon!”

Dhanija:

„A jövedelmemből tartom el magam.
Fiaim nyugalomban élnek,
gondtól, bajtól mentesen.
Soha rosszat még nem hallottam felőlük:
Úgyhogy, esőisten, ha akarod,
Rajta hát, záporozzon!”

A Buddha:

„Senkinek a szolgálatában nem állok,
az egész világot bejárom
(felébredésem) jutalmául.
Nincs szükségem fizetésre:
Úgyhogy, esőisten, ha akarod,
Rajta hát, záporozzon!”

Dhanija:

„Vannak marháim, ifjú bikáim,
vemhes teheneim, borjaim,
és egy nagy bikám, ki vezeti csordám:
Úgyhogy, esőisten, ha akarod,
Rajta hát, záporozzon!”

A Buddha:

„Nincsenek marháim, se ifjú bikáim,
vemhes teheneim és borjaim,
nincs nagy bikám sem, hogy vezesse csordám:

Úgyhogy, esőisten, ha akarod,
Rajta hát, záporozzon!”

Dhanija:

„A póznák jól leszúrva, mozdíthatatlanok.
A friss mundzsa-fűből erősre font kötőfékekből
még egy fiatal bika sem tépheti ki magát:
Úgyhogy, esőisten, ha akarod,
Rajta hát, záporozzon!”

A Buddha:

„Eltépve a kötelékeimet,
ahogy egy nagy bika,
egy hatalmas elefánt
tépi el a rothadó indát,
sosem fogok immár
anyaméhbe költözni:
Úgyhogy, esőisten, ha akarod,
Rajta hát, záporozzon!”

A hatalmas felhőből eső zuhog
egyenesen alá,
ellepve hegyeket-völgyeket.
Hallva az esőistent alázáporozni
Dhanija így szólt:
„Mily nagy nyereség nekünk
látni a Magasztost!
Hozzá megyünk,
hozzá, aki lát, menedékért.
Légy a tanítónk, Nagy Bölcs!
Feleségem és én szolgálatkészek vagyunk.
Hadd kövessük a szent életet
A Jól-távozott vezetésével!
Távozzunk a túlpartra
az öregség–és-halálból,
vessünk véget minden szenvedésnek és bajnak!”

Mára:

„Ezek a gyermekesek
örülnek
a gyermekeiknek.
Ezek az állattartók
örülnek
a teheneiknek.
Az emberek öröme
a vagyonukban áll,
mivel az ember vagyon nélkül
örömöt nem talál.”

A Buddha:

„Ezek a gyermekesek
aggódnak
a gyermekeikért.
Ezek az állattartók
aggódnak
a teheneikért.
Az emberek aggodalma
a vagyonukban áll,
mivel az ember vagyon nélkül
aggodalmat nem talál.”